Kicsit vegyes érzésekkel jöttem haza tegnap Harkányból a két napos konferenciát követően. Volt egy-két érdekes előadás, de alapjában véve nem ért sok pozitív meglepetés.

Kiemelnék egy-két dolgot a teljesség igénye nélkül, ami gondolatébresztő lehet számotokra.

Zádori János (Kaáli Intézet, Szeged) Gondolatok az implantációról című előadásában elhangzott, hogy amikor sikertelen egy beágyazódás, akkor nem csak arról van szó, hogy a méh nem megfelelően befogadó, hanem arról is, hogy szelektív, vagyis nem engedi beágyazódni a nem megfelelő embriót. E miatt pedig hálásak lehetünk a természetnek, hogy ez a bonyolult implantációt ellenőrző rendszer nem károsodik az IVF kezelések által alkalmazott gyógyszerek és beavatkozások következtében.

Fülöp István (Róbert Károly Magánkórház) felhívta a figyelmet a T-alakú méh diagnosztikájának a fontosságára, ez a probléma viszonylag egyszerűen műthető és ezzel a teherbeesés esélye jelentősen növelhető.

Az IVF múltja és jövője témakörhöz kapcsolódóan Bodnár Béla (Debrecei Egyetem, ARC) a jogi szabályozás elavultságát sérelmezte. Kovács Péter (Kaáli Intézet, Budapest) beszélt a 40 év feletti páciensek reális esélyeiről. Ehhez kapcsolódott Kőrősi Tamás (Kaáli Intézet, Győr) előadása, ami egy nagyon reális képet mutatott be a magyarországi helyzetről. Főorvos Úr kiemelte a minőségkontroll, a donorfinanszírozás és a korfüggő finanszírozás megoldatlan kérdéseinek fontosságát, ezekben a kérdésekben a kerekasztal beszélgetés során sem jutottak konszenzusra a nagy intézetek vezetői, ami nem csak az idő rövidségének volt köszönhető, hanem annak is, hogy Kaáli professzor Úr nem adta ki a kezéből az egyetlen használható mikrofont. 

Füzessy Maglics Tímea (Krio Intézet) ügyvéd, egészségügyi jogász egy nagyon aktuális kérdést, a donor hímivarsejt felhasználásának szabályozását tisztázta. Igen, lehet Magyarországon külföldi és magyar donor hímivarsejtet felhasználni, ennek menetéről érdemes érdeklődni az adott IVF központban.

Gács Boróka (PTE KK Reprodukciós Központ) pszichológus a reprodukciós zavarok pszichológiai vonatkozásait elemezte és ennek hatásait az orvos-páciens kapcsolatra. Kiemelte, hogy a meddőség 70%-ban meddőség specifikus stresszt okoz, 20%-ban pedig depressziót. A sikertelen beavatkozások során keletkezett veszteség nem kerül feldolgozásra, ami rontja a következő IVF program hatékonyságát. Ebben a sérülékeny állapotban a kapcsolatok érzékenyek, ebbe beletartozik a páciens és a szakszemélyzet közötti kapcsolat, amit segít a megfelelő kommunikáció. Ennek fejlesztése a mi  feladatunk.

Tekse István (Róbert Károly Magánkórház) az inzulin rezisztenciáról tartott előadást, aminek diagnosztikája a kivizsgálás részét kell hogy képezze meddőségi zavar esetén.

Szűcs Kálmán embriológus (Dévai Intézet) visszarepített minket a múltba és előadásában bemutatta hogyan hozták létre Magyarországon az első embriológiai labort 1988-ban.

Uhereczky Gabriella (Forgács Intézet) a 2008-as év módszereit és eredményeit hasonlította össze a 2018-as évivel. Konklúzióként összefoglalva, hogy blasztocisztát érdemes tenyészteni, vitrifikációval fagyasztani és csak indokolt esetben ICSI eljárást alkalmazni. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott Fancsovits Péter (Semmelweis egyetem, Baross utcai részleg) előadása ami azt mutatta be, hogy a hagyományos megtermékenyítés magasabb anyai életkor és kevés petesejt esetén is hasonló, vagy jobb eredményeket mutat az ICSI-vel összehasonlítva NEM andrológiai eredetű meddőség esetén, vagyis amikor a spermakép jó. Nánássy László embriológus a hallgatóság soraiból teljesen jogosan megjegyezte, hogy nincs is olyasmi a szakirodalomban, hogy ezekben az esetekben szúrnunk kellene a petesejteket. Hozzátenném, hogy szerintem azt hinni, hogy azzal, hogy mi biológusok bejuttatjuk a spermiumot a petesejtbe (pl. kevés petesejt, vagy 40 év felett) növeljük annak az esélyét, hogy az megtermékenyül, az részünkről egy kontrollmániás, tevékenységi kényszer. Nem kell beleavatkozni a természet rendjébe. És a szakirodalom is ezt igazolja.

Máté Gábor (Pannon Reprodukciós Intézet, Tapolca) felhívta a figyelmet a fény negatív hatására az embriófejlődésben, valamint, hogy ennek mekkora szerepe lehet az embrió szerzett genetikai hibáiban. 

Tándor Zoltán (Debreceni Egyetem, ARC) az Embryoscope-ról tartott előadást. A time-lapse monitorizálással kapcsolatban szerintem a legfontosabb konklúzió, hogy egyfázisú táptalajban vannak az embriók, stabil környezetben, nem kell őket fénynek és hőmérséklet ingadozásnak kitenni, ami fél siker. Ehhez hozzájön, hogy mivel végig tudjuk követni a fejlődésüket sokkal több kiderül számunkra róluk.

Varga Erika (Róbert Károly Magánkórház) és Kaszás Zita (Semmelweis Egyetem, Baross utca) az endometriózissal kapcsolatban tartottak egy-egy előadást. Elmondták, hogy a jelen lévő endometriózis befolyásolja a petesejtek és az embriók minőségét, a műtét után pedig rögtön (1-3 hónap) IVF javasolt.

Szóba került még az ICSI-PICSI kérdés, továbbra is fenntartom a véleményem, hogy külföldön a PICSI-nek nem tulajdonítanak jelentőséget, kiment a "divatból", mivel pozitív hatása nem igazolt. "Ártani nem árt" alapon használható.

Bár a konferencia nem rengette meg az embriológiával kapcsolatos világképemet, Tóth Alexandra doktornővel  (Reprosys Termékenységi Központ) sokat beszélgettünk a PGD/PGS kérdésről az autóban hazafele menet, úgy érzem ehhez a kérdéshez változóban van a hozzáállásom, majd erről is beszámolok.

Soraimat pedig ezzel a mottóval zárom Kőrösi doktor előadásából:

 A részvételemet támogatta: Ferticad, Reprosys